TUSFESTÉSZET
Tusfestészeti műhely
2013-ban alakult meg a Tan Kapuja Zen Közösség kísérleti műhelyeként, a kelet-ázsiai tusfestészeti technikák, iskolák, különös tekintettel a zen festészeti praxis módszereinek, szellemi és művészeti hátterének kutatására. 2018-tól önálló tematikus kurzusokat indít, a hagyományos japán, kínai témák megismerése és feldolgozása mellett fontosnak tartja a hazai táj és a benne élő emberrel kapcsolatos témák kidolgozását, művelését. A műhely a tusfestészethez a zen praxis irányából közelít, az eredményorientált szemlélettel szemben a hangsúly az éppen cselekvő tudat alkotófolyamatán van.
A tusfestészetről:
A szumie (墨絵, sumi-e) japán kifejezés, a monokróm tusfestészetet jelöli magyaros átírásban. Jóllehet egy távol-keleti gesztusfestészeti módszer, mégis egy egyetemes művészeti meditációs lehetőség rejlik benne, mely bármelyik kultúrába beilleszthető. A téma megfestésénél keressük azt a néhány nagyon jellemző elemet, melyekkel az kifejezhető. Egy virágos ág vezérágát például egyetlen gesztussal festjük meg.
A gesztus az a komplex folyamat, melynek egy külső, látható része egy mozdulatsorozat: elindítjuk az ecsetet a levegőben, majd elhelyezzük a papírra, ott művelünk valamit, majd elemeljük a felületről valahogyan.
A mozdulat eredménye, a gesztus lenyomata feketén-fehéren látszik a papíron. Éppen olyan, amilyen, nem javítunk rajta. A gesztusfolyamat belső, látens része, ami a tulajdonképpeni lényeg, rejtve marad. Tusfestészeti tanulmányaink, meditációink során ezt a területet kutatjuk.
A zen festészetre (szumiére) jellemző, hogy egész lényünkkel, egész tudatunkkal, egész testünkkel festünk, nem csak csuklóból, és a kéz ügyességére támaszkodva. Leginkább a harcművészetekhez hasonlíthatnánk a folyamatot, melynek célja a test és az elme fejlesztése, valamint a tudat és az univerzum valódi természetének és miben létének megismerése. A gyakorlás a belső erők és a külvilággal való harmonikus kapcsolat fejlesztését szolgálja, továbbá fejleszti a koncentrációt, az összpontosítás képességét. A gesztusok (ecsetvonások) gyökerei a látens tudati térben az érzetek, szándékok, vágyak, késztetések szintjén keletkeznek. Az „azzá válás” itt történik, itt dől el minden!
Amikor zen művészetekről beszélünk, akkor általában egy élő meditációs praxisra gondolunk. Valamire, ami épp most keletkezik, legyen az fuvolaszó, egy megfeszített íj, vagy egy ecsetvonás. Képzőművészete is a zennek csupán abban az értelemben van, hogy miután megszületik a kép, annak mintegy másodlagos szerepe lehet, hogy megjelenik egy következő meditációs térben, pl.: a teaszertartás tokonomáján (oltárán) elhelyezett tusfestményként. Az így „kiállított” alkotások további gyakorlásra adhatnak alkalmat a szemlélőnek. A zen festmények nem válaszokkal szolgálnak, nem akarják megmutatni, milyen ez a világ, vagy mi a baj a világgal, inkább további kérdésekre sarkallnak minket. Arra inspirálhatnak, hogy fedezzük fel, mi magunk: – Mit jelent ez? – Honnan jön ez az érzés? – Miből indult a mozdulat?
– Hogyan, miből mozdulhatott a festő? Mit szeretnénk, hogyan mozdulnánk mi?
Oktató és a műhely alapítója:
SZEREMLEY ANETT
A Tan Kapuja Zen Akadémia vezetőségi tagja, művészeti oktatója, kulturális szervezője, a Tan Kapuja Zen Közösség dharmatanítója. Tusfestészeti és raku kerámiás műhelyeket vezet, melyek közösséget, alkotó életformát és művészeti meditációs praxist is jelentenek számára. Kutatja az ázsiai művészetekben rejlő meditációs- és azok kultúránkba való integrálási lehetőségeit, különös tekintettel a tusfestészet és kerámiaművészet területeire.